EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft. Vasas Szakszervezete

 A szabadság 2017

Így mentheti meg bennragadt szabadságát

 2014.11.15

A közeledő év vége miatt számolni kell a még ki nem adott szabadságnapokkal. Átvihetők-e 2015-re? A munkavállaló dönt, vagy az összetorlódott munkákra hivatkozva a munkáltató? A cég leállása, a próbaidő hogyan befolyásolja a szabadságot? Az Adózóna összeállítása.

   A szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelessége, annak időpontját a munkáltató állapítja meg a munkavállaló meghallgatását követően. Ettől a szabálytól a munkavállaló előnyére el lehet térni, és gyakori eset, hogy a dolgozók maguk dönthetik el, egymással egyeztetve, hogy mikor „mennek” szabadságra. Évente 7 munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, kivétel ez alól a munkaviszony első három hónapja (még akkor is, ha nincs próbaidő kikötve).
 
   Főszabályként a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, kivételt képez azon munkavállalók esete, akiknek a munkaviszonya október 1-jén vagy azt követően kezdődött, ilyenkor ugyanis a munkáltató az esedékességet követő év, tehát 2015. március 31-éig is kiadhatja a szabadságot – írja az Adózóna. A szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.
 
  Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Arra is lehetőség van a felek naptári évre kötött megállapodása alapján, hogy a munkáltató az életkor alapján járó pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig, azaz 2015. december 31. napjáig adja ki.
 
   Ha kollektív szerződés lehetővé teszi, a szabadság egynegyedét a munkáltató legkésőbb 2015. március 31-éig is kiadhatja. Ehhez szintén szükséges a kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok.
 
   Arra az esetre, ha a munkavállalónak maradna ki nem adott szabadsága 2014. december 31. napjáig, az nem vész el, még akkor sem, ha 2015-ben, vagy 2016-ban sem adja ki a munkáltató. A munkavállaló ugyanis visszamenőleg hároméves elévülési időn belül érvényesítheti szabadságmegváltás iránti igényét. Lényeges továbbá, hogy a ki nem adott szabadságot pénzben megváltani kizárólag a munkaviszony megszűnésekor lehetséges (az esetleges visszaélések elkerülése érdekében).
 
   Ha a munkavállaló nem kéri a szabadság kiadását, a munkáltató akkor is köteles kiadni.
  

Szigorodik a szabadságolásra vonatkozó szabályozás

2013.12.02.

Miközben a hazai cégek egyre inkább hajlanak a rugalmas munkaidő bevezetésére - amit a magyarok nemzetközi összevetésben is kiemelten fontos szempontnak tartanak a fizetés mellett, hamarosan szigorodik a szabadságolásra vonatkozó szabályozás.

   A különböző munkaerő-piaci felmérések szerint a magyarországi munkaadókra nem jellemző, hogy korlátoznák a rendes, fizetett éves szabadságok kiadását. Azzal együtt, hogy az új Munka Törvénykönyve (Mt.) hét napra csökkentette a dolgozó által kezdeményezhető éves szabadság mértékét, a munkáltató rendelkezik az afeletti kiadásáról, tehát döntő többségben ő döntheti el mikor adja ki a munkavállaló előzetes meghallgatását követően.

   A legtöbb munkáltató figyelembe veszi a dolgozó kérését még akkor is, ha a munkáltató rendelkezik felette, mert nem érdeke, hogy a munkavállaló hiányozzék - közölte érdeklődésünkre Látrányi Bea a Job&Career Kft. cégvezetője. A kereskedelemben vagy termelésben vannak „holtidők”, amikor több dolgozónak egyszerre adnak ki nagyobb mértékű szabadságot, de ez jó a munkavállalónak is, mert egybefüggően megkapja, tud regenerálódni, tud vele tervezni. (Az Mt. szerint a munkaadónak az év folyamán egyszer legalább tizennégy egybefüggő napra mentesítenie kell a munkavállalót a munkavégzési, rendelkezésre állási kötelezettség alól.)

Kevesebb szabadnapot csúsztathatunk át

   A munkáltató arról is megállapodhat a munkavállalóval, hogy a szabadsága egy részét a következő évre átvihesse. Az erre vonatkozó szabályozás 2014. január elsejétől változik: a hatályos előírás szerint a húsznapos alapszabadság és az életkortól függő pótszabadság (legfeljebb tíz nap nem közalkalmazottak esetében) összesített időtartamának egyharmada vihető át ilyen módon a következő évre, a módosulás után viszont már csak az életkori pótszabadság napjai képezhetik majd a megállapodás tárgyát. Így, a korábbi hat-tíz napról nulla-tíz napra módosul az átvihető napok száma, és csak a 45. életévüket már betöltött munkavállalók esetében nem csökkennek a lehetőségek, míg a 25 évnél fiatalabbak a korábbi hat-hét nap helyett egyetlen napot sem tolhatnak át a következő évre.

   Fizetés nélküli szabadságot csak indokolt esetben adhat a munkáltató, és csak azt követően, hogy az időarányos éves fizetett szabadságot már kivette a munkavállaló. Ha kéri, általában megadják neki, de részletesen indokolni kell, miért van rá szükség - fogalmazott Látrányi Bea. Sokszor extra szabadságot is kapnak a munkavállalók, több cég is hosszabb szabadságot engedélyez például temetés, gyermekszületés miatt úgynevezett apanapnál, mint amit a törvény előír (plusz két nap helyett négy-öt napot is kivesznek). Ha már nincs időarányos szabadsága, akkor ebben az esetben is adhatnak ki fizetés nélküli szabadságot a plusz napok után. Az is jellemző, hogy bizonyos, a cégnél eltöltött idő után a vállalatok több fizetett szabadnapot biztosítanak, ez kettő-négy nap között változik a munkavállaló pozíciójától függően az előírton fölül.

   Talán sokak számára furcsa, de a magyar munkavállalók számára a vizsgált 29 ország közül a legkevésbé fontos a szabadság, szabadidő, mint a fizetésen kívüli szempont - derül ki a Kelly Services legutóbbi, 2010-es adatokon alapuló felméréséből. A távmunka, illetve rugalmas munkaidő lehetőségét azonban összességében a legjelentősebbnek értékelték a magyarok.

   A szabad-, illetve munkaidő tervezhetősége kérdésének másik vetülete lehet a rugalmas munkaidő, ami változó munkabeosztás azzal szemben, amely az alkalmazottól azt várja el, hogy egy tipikus munkanapot dolgozzon le (például 9 és 17 óra között). A rugalmas munkaidő keretén belül létezik a napnak egy törzsidőnek nevezett szakasza (nagyjából a munkaidő 50 százaléka), amikor a munkavállalónak a munkahelyén kell tartózkodnia (például 11 és 15 óra között). Ezen a törzsidőn kívül a munkavállaló megválaszthatja, hogy mikor dolgozik - a napi, heti vagy havi munkaórák és a munkakörrel szembeni elvárások függvényében.

Tízből hét cégnél van rugalmas munkaidő

   Ágazattól függő, hogy a cégek mennyire hajlandók rugalmas munkaidőt megszabni. Felmérésünk szerint Magyarországon a vállalatok 69 százaléka biztosítja a rugalmas munkaidő valamely formáját alkalmazottai számára - mondta el Jakabos Tünde, Hay Group cseh, szlovák és magyar piac javadalmazási üzletág vezetője. Ugyanakkor azt el kell mondani, hogy a legkevésbé flexibilis megoldás messze a legelterjedtebb nálunk: a legtipikusabb megoldás az ötnapos munkahét rugalmas munkaidővel - tette hozzá. Ugyancsak a rugalmas munkavégzés kérdéséhez tartozik az otthoni munkavégzés. A Hay Group felmérése szerint a vállalatok 44 százaléka engedélyezi az otthoni munkavégzést legalább a hét egy napján legalább dolgozói egy része számára.

   Informatikai és irodai területen sokat nőtt a rugalmas munkaidős beosztás, a részmunkaidő vagy távmunka lehetősége az elmúlt két-három évben. A Job&Career partnerei között 5 százalékkal bővült a részmunkaidős foglalkoztatás 2012-hez képest. Bizonyos ágazatokban, például a gyártásban ezt nyilvánvalóan szinte lehetetlen megvalósítani, mert a munkafolyamatok nem teszik úgy lehetővé, mint szellemi területen. A diákmunkában pedig a megrendelések mintegy 40 százaléka részmun

A szabadságról.

2013.10.17.

Jelen bérszámfejtési bejegyzésemben a „munkában töltött idő” munkajogi fogalmának szabadságot érintő jelentőségét vizsgáljuk meg.

   A szabadsággal kapcsolatban számtalan módosítást hozott az idei év, amikkel korábbi blog-bejegyzéseinkben részletesen foglalkoztunk. Ezúttal kizárólag – az eddigi bejegyzéseinkben kevéssé érintett – „munkában töltött idő” munkajogi fogalmának szabadságot érintő jelentőségét vizsgáljuk meg.

Mennyi szabadság jár nekem?

   A munkavállalónak alanyi jogon jár a szabadság. A szabadságon belül megkülönböztetjük az alap- és pótszabadságot. Az alapszabadság törvény szerinti mértéke 20 munkanap, a pótszabadság pedig a munkavállaló életkora alapján folyamatosan növekszik. Tudni kell, hogy a magasabb mértékű pótszabadság már abban az évben megillet minket, amelyikben a meghatározott, magasabb életkort betöltjük.

   Amennyiben év közben létesül vagy szűnik meg a munkaviszonyunk, csak arányos szabadságra leszünk jogosultak, de az arányosítás során keletkezett fél napot elérő töredéknap egy teljes szabadnapot jelent. Itt meg kell jegyezni, hogy a munkavállalót egyéb jogcímen is megilletheti pótszabadság. (például gyermekek után járó pótszabadság, úgynevezett apaszabadság, fiatal munkavállaló pótszabadsága stb.)

Az év minden napjára jár szabadság?

   A szabadság a munkában töltött idő alapján illet meg minket. De mi számít munkában töltött időnek? Az új Munka Törvénykönyve január 1-től meghatározza ennek jelentését. Ennek alapján a ténylegesen munkavégzéssel töltött napokon kívül az alábbi időtartamok minősülnek munkában töltött időnek, és jogosítanak ennél fogva szabadságra:

• a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
• a szabadság,
• a szülési szabadság,
• a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja,
• a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség,
• a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó ideje,
• a munkavégzés alóli mentesülések esetén meghatározott időtartam.

   A munkaidő beosztása alapján a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól többek között:

• munkaszüneti napokon,
• a heti pihenőnapokon, illetve
• ha az egyenlőtlen munkaidő-beosztására tekintettel adott napon nincs munkavégzési kötelezettsége.

  A törvény továbbá azt is munkában töltött időnek minősíti, ha a munkavállaló szabadságon van, tehát a szabadságon töltött időtartam is szabadságra jogosít!

   A szülési szabadságon töltött idő teljes időtartama, valamint a fizetés nélküli szabadság első hat hónapja is szabadságra jogosít, mely szabadságok kivételét egyébként legkésőbb a fenti időtartamok lejártát követő 60 napon belül kell megkezdeni.

   A keresőképtelenség időtartamából kizárólag az első 30 nap jogosít szabadságra, tehát a 31. naptól kezdődően ezen időszak alapján már nem jár nekünk szabadság. (A 31. naptól számított időtartam napjainak számát a 365/366 napból kivonva határozzuk meg a naptári év szabadságra jogosító időtartamát, évközben kezdődött jogviszony esetén arányosan). Fontos megjegyezni, hogy a keresőképtelen állományban töltött napokat össze kell számítani, tehát amennyiben például januárban és februárban is 15 napot töltött a munkavállaló keresőképtelen állományban, úgy ha később újra beteg lesz, táppénzes napjai után már egyáltalán nem lesz jogosult szabadságra, mivel már korábban kimerítette a 30 napot.

   Tehát amennyiben hosszú ideig betegeskedtünk, és visszatérve azt tapasztaljuk, hogy kevesebb a megállapított szabadságunk, mint amennyire számítottunk, ez nagy valószínűséggel a fenti okokra vezethető vissza.

   A munkavállaló bizonyos élethelyzetekben, illetve bizonyos körülmények fennállása estén a törvény alapján meghatározott időtartamra mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. A legtipikusabb ilyen esetek például a kötelező orvosi vizsgálat időtartama, a véradáshoz szükséges időtartam, a szoptató anya esetében a szoptatás meghatározott ideje, hozzátartozó halálakor két nap, vagy a bíróság felhívására az eljárásban való részvétel ideje. A törvény ezen időtartamokat szintén munkában töltött időnek, egyben szabadságra jogosító időtartamnak minősíti.

A 2014. január 1-től hatályos módosítások

   Bár a szabadság kiadásának szabályait már egy korábbi blogbejegyzésünkben részleteztük, ezzel kapcsolatban annyit még érdemes megjegyezni, hogy 2014. január 1-től ebben módosítás várható. A módosítás abban áll, hogy jövőre kizárólag az életkor szerint járó pótszabadság-részt lehet a felek közötti megállapodás alapján az esedékesség évét követő év végéig kiadni. Mivel ilyen megállapodás alapján a jelenlegi szabály szerint még a teljes szabadságunk harmadát „vihetjük át” a következő évre, így ezen módosítás hatására sokunk esetében csökkenni fog az átvihető szabadnapok száma.

A rendes szabadság kiadása

2013.07.07

A szabadság célja az évi szokásos hosszabb egybefüggő pihenés, kikapcsolódás, regenerálódás biztosítása. Ezen időtartam alatt a munkavállaló mentesül a munkavégzési, illetve rendelkezésre állási kötelezettsége alól; ha a munkáltató ilyet előír számára a szabadsága alatt (pl. laptopon történő kapcsolattartást, esetleges munkavégzést), akkor az már nem minősül szabadságnak, hanem a szabadság megszakításának szabályait kell alkalmazni. Szabadságra jogosít a munkában töltött idő, továbbá a törvényben felsorolt egyéb időtartamok. A szabadság 20 nap alap-, és különféle jogcímeken járó pótszabadságokból áll. A munkáltató által a jogosultsági szabályok alapján megállapított évi rendes szabadság kiadását tárgyalják, figyelemmel az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CIII. törvény [Módtv.] alapján hatályba lépő változásokra is.

Szabadság - természetben

   A szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége. A szabadságot, hogy rendeltetését betölthesse, természetben kell biztosítani a munkavállaló számára, helyette pénzbeni megváltás – kivéve, ha a természetbeni kiadásra a munkaviszony megszűnése miatt nincs lehetőség – nem adható [munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, Mt. 122. § (5) bek., 125. §]. A kiadni elmulasztott szabadságok természetbeni kiadására mindaddig lehetőség van, amíg a munkaviszony fennáll, ebből következően a szabadsággal kapcsolatos munkavállalói igény elévülése is csak a munkaviszony megszűnésekor kezdődik. Ezért a 3 évnél régebbi szabadságok nem „vesznek el”.

   Az Mt. 122. § (1) bekezdése szerint a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatását követően adja ki a munkáltató. A munkáltatót a szabadság kiadása időpontjának meghatározásakor, annak esetleges módosításakor, a szabadság tárgyéven túli kiadásakor, a megkezdett szabadságról való visszarendeléskor köti a munkavállaló érdekeinek méltányos mérlegelésével, valamint a jóhiszemű, tisztességes és rendeltetésszerű joggyakorlással összefüggő kötelezettség [Mt. 6. § (3) bek.].

   A munkáltató a szabadságot főszabályként az általa – a fenti elvekre figyelemmel – megválasztott időpontban adja ki. Kivételesen évente 7 munkanap tekintetében a munkavállaló döntheti el a kiadás időpontját – feltéve, hogy legalább 3 hónapja dolgozik már a munkáltatónál, és igényét 15 nappal előbb bejelenti. A munkáltató szintén legalább 15 nappal korábban köteles közölni a munkavállalóval a szabadság kiadásának általa meghatározott időpontját [Mt. 122. § (1)–(2) és (4) bek.].

Tizennégy nap egyben

   A szabadság kiadásakor a munkáltató kezét megköti továbbá, hogy évente egyszer legalább 14 egybefüggő napra mentesítenie kell a munkavállalót a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. A Módtv. az Mt. 122. § (3) bekezdését 2013. augusztus 1-jétől módosítja, pontosítva ezt a szabályt. Kimondja, hogy a 14 napba beleértendő nem csupán az a munkanap, amikor a munkavállaló a szabadság miatt mentesül a kötelezettségei alól, hanem a heti pihenőnap, a munkaszüneti nap, illetve a szabadnap (az olyan munkanap, amelyre az egyenlőtlen munkaidő-beosztás nem ír elő munkavégzést, de nem minősül pihenőnapnak vagy munkaszüneti napnak) is. Ez valójában jogmagyarázó szabály, hiszen a 14 napon eddig is naptári napot kellett érteni, tényleges változást tehát a módosítás nem jelent.

Kivételek a főszabály alól

   A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni; e szabály alól négy kivételt ismer a törvény.

   Egyfelől, ha a munkaviszony az utolsó negyedévben (október 1-jén vagy azt követően) keletkezett: ekkor a szabadság kiadására akár a tárgyévet követő év március 31-ig is sor kerülhet [Mt. 123. § (2) bek.].

   Ha pedig a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok (pl. keresőképtelen betegség) miatt nem lehetett kiadni, úgy az ok megszűnésétől számított 60 napon belül  kell pótolni [Mt. 123. § (3) bek.].

   A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén, ha erre a kollektív szerződés (vagy az azt pótló üzemi megállapodás) őt feljogosítja, a szabadság (alapszabadság és valamennyi pótszabadság összege) egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki [Mt. 123. § (5) bek. c) pont]. Megjegyezzük, hogy noha az Mt. nem tartalmazza a kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok fogalmát, helyesen jár el a munkáltató akkor, ha az 1992. évi Mt. 134. § (9) bekezdésében használt fogalom-meghatározást tartja szem előtt, miszerint kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.

   Végül, a szabadság tárgyévet követő kiadásának negyedik esete az, amikor a munkáltató a munkavállalóval megállapodik a szabadságnak a tárgyévet követő év végéig történő kiadásának lehetőségéről [Mt. 123. § (6) bek.].

   Ez a szabály 2014. január 1-jétől fog módosulni. Míg jelenleg a megállapodás a 20 napos alapszabadság és az életkortól függő pótszabadság együttes mértékének egyharmadára vonatkozhat, addig az új szabályozás csak az életkori pótszabadságra, de annak teljes mértékére vonatkozóan lehetővé teszi ezt. Szigorítást jelent a módosítás annyiban is, hogy a megállapodást ezentúl minden naptári évben meg kell újítani. Először tehát a 2014. év tekintetében lehet ily módon eltérni a tárgyévi szabadság kiadási szabályoktól, amit eszerint 2015-ben is ki lehet majd adni.

   Az előző esetektől meg kell különböztetni azt a rendelkezést, ami szerint még az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, ami decemberben kezdődik, és abból legfeljebb 5 munkanap átnyúlik januárra. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tárgyéven túl kiadott szabadság mértékéhez ezeket a napokat nem kell hozzászámítani [Mt. 123. § (4) bek.].

   A szabadság kiadásának már közölt időpontját – a szabadság megkezdése előtt – a munkáltató még módosíthatja, ugyanolyan okokból, mint a szabadság tárgyéven túli kiadásánál: ha ezt kivételesen fontos gazdasági érdeke, vagy a működését közvetlenülés súlyosan érintő ok indokolja. Ehhez nem kell a kollektív szerződés felhatalmazása. Ezt a szabadság megkezdéséig bármikor megteheti [Mt. 123. § (5) bek. a) pont].

Módosuló szabályok

   Az előzőekben tárgyalt szabályok arra adnak választ, hogy mikor kell a munkáltatónak a szabadságot kiadni, az Mt. 124. §-a pedig azt szabályozza, hogy hogyan kell eljárnia. Ez a rendelkezés is módosul 2013. augusztus 1-jétől. A korábbi szabályozás ragaszkodott ahhoz, hogy mindig a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra, a meghatározott munkaórákra kell kiadni a szabadságot, és minden olyan esetben előírta szabadság órákban való nyilvántartását, amikor a munkáltató nem az általános munkarend (hétfőtől péntekig napi 8 óra) szerint foglalkoztatta a munkavállalót. Az új rendelkezések szerint általános munkarend esetén továbbra is a régi módon kell eljárni: a hétfő-pénteki napokra kell kiadni a szabadságot (feltéve, hogy e napokra nem esik munkaszüneti nap), és azt elegendő munkanapban nyilvántartani.

   Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetére viszont az új szabályozás a munkáltató számára választási lehetőséget biztosít. A munkáltató választhatja, hogy az adott naptári évben – egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén is – az általános szabályok szerint adja ki a szabadságot: mégpedig valamennyi naptári napra, kivéve a beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Tehát a szabadnapokra (az egyenlőtlen munkaidő-beosztásból eredően a heti pihenőnapokon és a munkaszüneti napon túlmenő olyan napokra, amikor nincs a munkavállaló számára munkaidő beosztva) nem kell számára szabadságot kiadni. Ekkor a szabadság nyilvántartása is munkanapokban történik. Ez lényegében az 1992-es Mt.-ben szereplő szabadság-kiadási mód újbóli bevezetését jelenti. A másik megoldás szerint a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól – azaz ilyenkor nem az általános munkarendhez, hanem az adott munkavállalóra érvényes munkaidő-beosztáshoz alkalmazkodva. Ez a 2013. augusztusát megelőzően hatályos szabályozással egyezik meg. Ilyenkor a szabadságot munkaórákban kell nyilvántartani. Fontos, hogy a választást az adott naptári évben egységesen kell alkalmazni az adott munkavállaló vonatkozásában – ennek azonban ellentmond, hogy a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény [Mth.] – a Módtv-nyel beiktatott – 18/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott átmeneti szabály értelmében az új szabadság-kiadási szabályokat a Módtv. hatálybalépését, azaz 2013. augusztus 1-jét követően kezdődő szabadság esetén kell alkalmazni. Vagyis 2013-ban év közben is lehetséges áttérni a szabadság kiadásának és elszámolásának régi-új módjára.

   Előfordulhat továbbá, hogy nincs munkaidő-beosztás (pl. azért, mert a munkavállaló kötetlen munkarendben dolgozik), ilyen esetben a szabadságot az általános munkarend és a napi szerződéses munkaidő figyelembevételével kell kiadni (vagyis általában hétfőtől péntekre naponta 8 órát alapul véve).

Visszarendelés a szabadságról

   A már megkezdett szabadságot a munkáltató a már említett, ezt kivételesen fontos gazdasági érdeke, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén akár meg is szakíthatja, a munkavállalót visszarendelheti, vagy akár a szabadság alatti tartózkodási helyén utasíthatja munkavégzésre. A szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be [Mt. 123. § (5) bek. b) pont és (7) bek.].

   Kérdés, hogy ilyen esetben a munkavégzés rendes vagy rendkívüli munkának fog-e minősülni? Mind a szabadságról való visszarendelés, mind a rendkívüli munkavégzés elrendelése a munkáltató részéről egy kivételes, rendkívüli helyzetben alkalmazható intézkedés, amely a munkavállaló érdekeinek – törvényes keretek között történő – sérelmével jár. Amikortól a munkáltató a munkavállalót arra utasítja, hogy szabadságát megszakítva, teljesítse rendelkezésre állási, illetőleg munkavégzési kötelezettségét, akkortól az adott nap, napok a munkavállaló számára szabadság helyett munkanapnak fognak minősülni, amelyre alkalmazni kell az általános szabályok szerinti, a rendes munkaidő-beosztással összefüggő jogokat, kötelezettségeket. A rendkívüli munkaidő fogalmába [Mt. 107. §] a törvény szerint a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felüli munkavégzés számít be, a szabadság megszakításával végzett munka nem. Természetesen lehetséges, hogy ilyenkor is el kell térni a munkaidő-beosztástól, vagy éppen emiatt lépi át a munkavállaló az adott munkaidőkeretbe tartozó rendes munkaidő-óraszámot – azonban pusztán önmagában azért, mert a szabadság megszakítására került sor, még nem kerül sor automatikusan túlmunka-végzésre is.

   Mind a szabadság megszakításával, mind az időpontjának módosításával összefüggésben a munkavállaló felmerült kárát és költségeit (pl. a már befizetett utazás elvesztett foglalóját, a hazautazás költségeit) a munkáltató köteles a munkavállaló számára megtéríteni [Mt. 123. § (7) bek.

Szabadság: augusztustól sok minden változik

2013.07.07

A júniusban elfogadott munkaügyi salátatörvény jelentősen módosítja a szabadságok kiadását is. Míg a változásokat összefoglaló cikkünk első részében elsősorban a munkaidőre koncentráltunk, ebben  a részben mindent megtudhatnak arról, hogyan változik augusztustól a szabadság szabályozása.

Pótszabadság egészségi fogyatékosság esetén - bővülő körben

   A Módtv. 8. § (5) bekezdése kiegészítette az Mt. 120. §-át, így már nem csak a rehabilitációs szakértői szerv által megállapított legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodás esetén jár évenként öt munkanap pótszabadság. A törvénymódosítás alapján erre válik jogosulttá a fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló. A pótszabadságra való jogosultság megállapításához meg kell tudnunk, kinek jár az előbb említett támogatás, illetőleg járadék.

   A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény szerint a fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlőséget elősegítő, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja, hogy - a súlyosan fogyatékos személy jövedelmétől függetlenül - anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez [22. §]. Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár, letelepedett, valamint bevándorolt jogállású személy, továbbá a magyar hatóság által menekültként, illetve hontalanként elismert személy jogosult, akinek

• a) segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik vagy alig-látóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes (látási fogyatékos),
• b) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy
• ba) halláskárosodása 25. életévének betöltését megelőzően következett be, vagy
• bb) halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad (hallási fogyatékos),
• c) értelmi akadályozottsága genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű (értelmi fogyatékos),
• d) állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető,
• e) a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli, vagy a külön jogszabály szerinti mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható (mozgásszervi fogyatékos),
• f) az a)-e) és h) pontban meghatározott súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van (halmozottan fogyatékos),
• g) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes és az a), c)-e) és h) pontok valamelyikében megjelölt egyéb fogyatékossága is van (halmozottan fogyatékos),
• h) állapota kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető [23. § (1) bekezdés].

   Ugyancsak a 1998. évi XXVI. törvényben találunk rendelkezést a vakok személyi járadékáról. A 29/A. § (2) bekezdésének - egyébként június 1-től hatályos rendelkezése szerint e járadék összege havi 16 160 forint. ( A vakok személyi járadékát 2014. január 1-jétől a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvénynek a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó szabályai szerint, azzal megegyező mértékben emelni kell.) Az a munkavállaló, aki e járadékban részesül, ugyancsak jogosult az öt munkanapnyi pótszabadságra.

Az apák pótszabadsága - nincs arányosítás

   A Módtv. 8. § (6) bekezdése kiegészítette az Mt. 121. § (1) bekezdését. A változás hátterében az apák részére járó pótszabadság áll. Az újdonsült apáknak gyermekük születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésüknek ének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

   A Módtv. alapján e pótszabadságra való jogosultság megállapításakor nem alkalmazható azon rendelkezés, mely szerint, a munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg a szabadság arányos része jár. Azzal, hogy az Mt. a korábbi munkaidő-kedvezmény helyett pótszabadsággal honorálja az apaságot, rosszabb helyzetbe hozta azon apukákat, akik a gyermek születése évében csak részben váltak szabadságra jogosulttá.

   Amennyiben például a munkavállaló július 1-jén kezdi meg munkaviszonyát, és az Mt. - módosítás hatályba lépése előtt - július 31-ig - születik meg gyermeke, 5 helyett - a kerekítés szabályának alkalmazásával - 3 munkanap pótszabadság jár csak.  Amint az Indokolás leszögezi: összhangban az adott jogintézmény rendeltetésével, törvénymódosítás biztosítani kívánja, hogy gyermek születése esetén az apa - függetlenül a munkaviszony kezdetének időpontjától - mindig a teljes pótszabadság tartamára mentesülhessen a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség alól, azaz e körben ne kerüljön sor arányosításra.

   A Módtv. 9. § (2) bekezdése alapján az apák pótszabadságára vonatkozó új szabályt a törvénymódosítás hatálybalépését követően született gyermek esetén kell alkalmazni.

A legrövidebb egybefüggő szabadság - szövegpontosítás

   A Módtv. 8. § (7) bekezdése az Mt. 122. § (3) bekezdését pontosítja, melynek eredeti szövege szerint a szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen. A törvénymódosítás kifejtőbb szövegezése alapján: a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra   mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.

   E tekintetben - a szabadságként kiadott napon túl - a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. Amint az Indokolás megállapítja: a gyakorlati tapasztalatok alapján az egyértelmű jogalkalmazás érdekében pontosítja az Mt. rendelkezését. A rendelkezés lényege: a munkáltató úgy köteles a szabadság kiadását biztosítani, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő naptári napra mentesüljön a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól.

   A törvényszövegben foglalt „ eltérő megállapodás hiányában” fordulat a munkáltatónak és a munkavállalónak biztosít felhatalmazást, hogy megállapodásukkal a tizennégy naptól két irányban is eltérhessenek. Így közös megegyezéssel arra is juthatnak, hogy a munkáltatónak egy naptári évben nem kell legalább tizennégy napnyi összefüggő szabadságot kiadnia. E megállapodásban ekkor kiköthető az, a tizennégy munkanapnál rövidebb időszak, amely alatt egybefüggően, megszakítás nélkül kell a szabadságot biztosítani (pl. hét nap).

Szabadságátvitel megállapodással a következő évre - korlátozottabb keret

   A Módtv. 8. § (8) bekezdése megváltoztatta az Mt. 123. § (6) bekezdését, amely szerint a munkáltató - a felek megállapodása alapján - az alapszabadság és az életkor szerinti pótszabadság [116-117. §]  legfeljebb egyharmadát az esedékesség évét követő év végéig adja ki. A második kivételként ugyancsak 2014. I. 1-től életbe lépő rendelkezés szerint egyrészt ilyen megállapodás csak egy naptári évre köthető, másrészt a felek lehetősége az életkor alapján járó pótszabadságra redukálódik. Ez utóbbi rendelkezés hátterében a munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló 2003/88/EK irányelv 7. cikke áll.
  E szerint minden munkavállalót legalább négy hét éves szabadság illet meg a tagállami jogszabályok által megállapított, ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása feltételeinek megfelelően. Negyvenéves életkor alatt - egyéb pótszabadságra való jogosultság hiányában - a négy hét, azaz húsz munkanapnyi, az irányelv által megkövetelt minimális tartamú szabadság nem kerül kiadásra, ha a felek élnek az Mt. 123. § (6) bekezdése szerinti megállapodás lehetőségével. Ezért a törvényi korlátozás - de csak az újévtől.

A szabadság kiadása és nyilvántartása - változás egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetére

   A Módtv. 8. (9) bekezdése újból szabályozza az Mt. 124. §-át, amely a szabadság kiadásáról, elszámolásáról és nyilvántartásáról rendelkezik. Nincs változás az általános szabály tekintetében, mely szerint a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni [124. § (1) bekezdés]. Az első eltérést az Mt. 124. § (2) bekezdésénél regisztráljuk, mely szerint a napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén

• a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól és
• a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani.

   A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szabadság mértékének számításakor a munkavállalót megillető szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Így például a 25 munkanap szabadsággal rendelkező, általános teljes napi (8 órás) munkaidő alapján foglalkoztatott munkavállalónak ilyen esetben 25 x 8 = 200 óra szabadsága van. Amennyiben például a munkavállaló egy munkanap szabadság kiadása esetén munkaidő-beosztása alapján 12 órában végezne munkát, 12 órában kell szabadságát elszámolni és nyilvántartani. Így a munkavállalónak 188 órányi szabadsága marad. Megjegyezzük, miután a szabadságot minden esetben a munkaidő-beosztás szerinti teljes munkanapokra kell kiadni; nincs lehetőség az órában nyilvántartott szabadságok esetén, hogy a munkavállalót például déltől engedjék el - így kiadva 4 órányi szabadságát.

   A módosítás értelmében egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ugyanakkor - a Módtv. egy új 124. § (3) bekezdés beiktatásával - a törvénymódosítás hatályba lépése után is fenntartja a jelenlegi kizárólagos elszámolási szabályt, mely szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A Módtv. megváltoztatja a szabadság nyilvántartására vonatkozó rendelkezést is. A szabadságot

• a munkaidő-beosztástól függetlenül, munkanapban történő kiadás esetén ugyancsak munkanapban,
• egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén - órákban történő kiadás és elszámolás esetén - a szabadság tartama

alatti munkaidő-beosztással azonos óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (4) bekezdés].

   Amennyiben a munkáltató úgy dönt, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás alapján foglalkoztatottak esetében átáll  a szabadság napokban történő kiadására és elszámolása, ennek előfeltételeként az eddig ki nem adott, órában elszámolt és nyilvántartott szabadságot vissza kell váltania munkanapokra. A Módtv-hez kapcsolódó átmeneti rendelkezés hiányában megítélésünk szerint erre úgy kerülhet sor, hogy a megmaradt óraszámot elosztják a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Ha például 100 óra szabadsága maradt az általános napi teljes (8 órás) munkaidőben dolgozó munkavállalónak, 12,5 munkanap szabadság az eredmény.

   A kerekítés Mt-ben foglalt szabálya szerint így 13 munkanap szabadsága marad 2013-ra munkavállalónak. A munkáltató - amennyiben az új kiadási és nyilvántartási módszert választja - határozhat úgy is, hogy ebben az évben még órákban „méri” a szabadságot, és 2014-től alkalmazza a napokban történő kiadást és nyilvántartást. Végül, nem változik az a rendelkezés, mely szerint munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint az előbb bemutatott 124. § (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell munkanapban vagy órában  nyilvántartani. Módtv. 8. § (9) bekezdésével megállapított 124. §-át a Módtv. hatálybalépését követően kezdődő szabadság esetén kell alkalmazni.

   A Módtv. 9. § (3) bekezdése szerint a szabadság kiadására, elszámolására és nyilvántartására vonatkozó, az Mt. 124. §-ában foglalt új szabályokat a törvénymódosítás hatályba lépését követően kezdődő szabadság esetén kell alkalmazni.

A betegszabadság - ha órákban adják ki 

   A Módtv. 8. § (10) bekezdése módosítja az Mt. betegszabadság elszámolásával kapcsolatos rendelkezést tartalmazó 126. § (4) bekezdését, mindezzel összhangot kíván teremteni a szabadság kiadásával, a munkaszüneti nappal, illetve a távolléti díjjal kapcsolatos szabályokkal. Nem változik azon szabály, mely szerint a betegszabadság esetében a szabadság kiadására [Mt. 124. §] foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

   Ennek megfelelően a munkáltató a betegszabadság esetében is választhat a fentebb ismertetett 124. § (2) vagy (3) bekezdésben szabályozott módszerek között. Akár a napban, akár az órában történő szabadság kiadást- és elszámolást választja a munkáltató, betegszabadság munkaszüneti napra csak abban az esetben számolható el, ha e napra a munkáltató a munkavállaló számára munkaidőt osztott be. A munkavállalót erre az időtartamra a 146. § új (5) bekezdése szerint illeti meg díjazás (lásd erről  a „ IV.4. A munkaszüneti napi keresőképtelenség” cím alatt írtakat!).

   Az újdonság: ha a munkáltató egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazásakor továbbra is órákban adja ki a szabadságot [124. § (3) bekezdés], és a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni. Így egyenlőtlen munkaidő-beosztású munkavállaló esetében - a betegszabadság órákban történő elszámolása esetén - nem fordulhat, hogy a munkavállaló keresőképtelensége esetén a betegszabadságként elszámolható idő rövidebb a beosztás szerinti munkaidőnél. Amennyiben például a munkavállalónak 4 órányi betegszabadsága maradt, de a keresőképtelenséggel érintett következő munkanapon beosztása szerint 8 órát kellene dolgoznia, a 4 órányi különbözetre a munkavállalót a betegszabadságra vonatkozó szabályok szerint illeti meg díjazás, tekintettel arra, hogy a táppénz a munkavállalónak csak a betegszabadságot követő naptól jár.

   Az Indokolás ezzel összefüggésben megállapítja: a betegszabadságra [126. §] és a 146. § új (5) bekezdésében foglalt, a betegszabadság elszámolására vonatkozó rendelkezések függetlenek a 146. § (3) bekezdés d) pontjában, illetve (4) bekezdésben foglalt díjazási szabályoktól. Ez utóbbi rendelkezések ugyanis csak az óra- vagy teljesítménybéres munkavállalók esetében kerülhetnek alkalmazásra, nincsenek összefüggésben a munkaszüneti napi munkavégzés vagy annak elmaradása esetén irányadó díjazásra vonatkozó szabályokkal.

  A Módtv. 9. § (4) bekezdése alapján azon rendelkezést, mely szerint ha a betegszabadsá

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat