EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft. Vasas Szakszervezete

Üdvözöl téged az EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft. Szakszervezete, keresgélj bátran kedvedre. Érezd jól magad!

 A szabadság 2015

5 fontos munkajogi változás 2015-ben

Legalább 7 nap szabadság jár az apukának, ha gyermeke születik, félévig védelem jár a vezető beosztásúaknak és akár a gyermek 5 éves koráig is kérheti a munkavállaló a részmunkaidő foglalkoztatást. Mi változott még? Összefoglaltuk a 2015. január 1-jével hatályos változásokat a Munka törvénykönyvében.

1. Részmunkaidő kiköthető a munkavállaló kérésére

Változott a kötelező részmunkaidős foglalkoztatás szabályozása: a munkáltató a munkavállaló ajánlatára a gyermek 3 éves koráig, három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén viszont a gyermek 5 éves koráig köteles a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani. Eddig a gyermek 3 éves koráig kérhette a munkavállaló a munkaszerződés módosítását.

A közalkalmazotti törvény pedig úgy rendelkezik, a munkáltató köteles a kinevezésben heti 20 órás részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe a gyermek gondozása céljából. A kérelem alapján kikötött részmunkaidőben a munkáltató a közalkalmazottat a kérelem szerinti időpontig, de legfeljebb a gyermek 3 éves koráig, három vagy több gyermeket nevelő közalkalmazott esetén a gyermek 5 éves koráig köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítania.

2. Változott a nagycsaládosok fogalmi meghatározása

Az Mt. tartalmazza azt is, ki minősül három vagy több gyermeket nevelő munkavállalónak. Az, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint szülőként legalább három gyermekre tekintettel családi pótlékra jogosult és gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült vagy részesül, illetve az, aki gyermeknevelési támogatásban részesült vagy részesül.

3. Apasági szabadság 

A Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybe került be a pótszabadság apukák részére. Eszerint az apának a gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő 2. hónap végéig öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

4. Szabadság keresőképtelenség idejére

2015. január 1-jétől a keresőképtelenség teljes egészében jogosít a szabadságra, annak időtartamától függetlenül. Így például, valaki akár egy évig is lehet táppénzen, a teljes időre jár neki a szabadság. Korábban a szabadság szempontjából a naptári évenként 30 napot meg nem haladó keresőképtelenség számított munkában töltött időnek, azaz a hosszabb tartamú keresőképtelenség arányosan csökkentette a munkavállaló szabadságát. Ez azonban nem felelt meg az uniós szabályoknak, így változtattak rajta.

5. Munkajogi védelem vezető beosztású munkavállalóknak

A vezető állású munkavállalókra vonatkozó szabályok is módosultak, a vezető is felmondási tilalom alatt áll a várandósság, a szülési szabadság, és a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap tartama alatt. De ki számít vezető állású munkavállalónak? Itt megtalálja!

Így mentheti meg bennragadt szabadságát

 2014.11.15

A közeledő év vége miatt számolni kell a még ki nem adott szabadságnapokkal. Átvihetők-e 2015-re? A munkavállaló dönt, vagy az összetorlódott munkákra hivatkozva a munkáltató? A cég leállása, a próbaidő hogyan befolyásolja a szabadságot? Az Adózóna összeállítása.

   A szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelessége, annak időpontját a munkáltató állapítja meg a munkavállaló meghallgatását követően. Ettől a szabálytól a munkavállaló előnyére el lehet térni, és gyakori eset, hogy a dolgozók maguk dönthetik el, egymással egyeztetve, hogy mikor „mennek” szabadságra. Évente 7 munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, kivétel ez alól a munkaviszony első három hónapja (még akkor is, ha nincs próbaidő kikötve).
 
   Főszabályként a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, kivételt képez azon munkavállalók esete, akiknek a munkaviszonya október 1-jén vagy azt követően kezdődött, ilyenkor ugyanis a munkáltató az esedékességet követő év, tehát 2015. március 31-éig is kiadhatja a szabadságot – írja az Adózóna. A szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.
 
  Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Arra is lehetőség van a felek naptári évre kötött megállapodása alapján, hogy a munkáltató az életkor alapján járó pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig, azaz 2015. december 31. napjáig adja ki.
 
   Ha kollektív szerződés lehetővé teszi, a szabadság egynegyedét a munkáltató legkésőbb 2015. március 31-éig is kiadhatja. Ehhez szintén szükséges a kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok.
 
   Arra az esetre, ha a munkavállalónak maradna ki nem adott szabadsága 2014. december 31. napjáig, az nem vész el, még akkor sem, ha 2015-ben, vagy 2016-ban sem adja ki a munkáltató. A munkavállaló ugyanis visszamenőleg hároméves elévülési időn belül érvényesítheti szabadságmegváltás iránti igényét. Lényeges továbbá, hogy a ki nem adott szabadságot pénzben megváltani kizárólag a munkaviszony megszűnésekor lehetséges (az esetleges visszaélések elkerülése érdekében).
 
   Ha a munkavállaló nem kéri a szabadság kiadását, a munkáltató akkor is köteles kiadni.
 
 

Szigorodik a szabadságolásra vonatkozó szabályozás

 

2013.12.02.

Miközben a hazai cégek egyre inkább hajlanak a rugalmas munkaidő bevezetésére - amit a magyarok nemzetközi összevetésben is kiemelten fontos szempontnak tartanak a fizetés mellett, hamarosan szigorodik a szabadságolásra vonatkozó szabályozás.

   A különböző munkaerő-piaci felmérések szerint a magyarországi munkaadókra nem jellemző, hogy korlátoznák a rendes, fizetett éves szabadságok kiadását. Azzal együtt, hogy az új Munka Törvénykönyve (Mt.) hét napra csökkentette a dolgozó által kezdeményezhető éves szabadság mértékét, a munkáltató rendelkezik az afeletti kiadásáról, tehát döntő többségben ő döntheti el mikor adja ki a munkavállaló előzetes meghallgatását követően.

   A legtöbb munkáltató figyelembe veszi a dolgozó kérését még akkor is, ha a munkáltató rendelkezik felette, mert nem érdeke, hogy a munkavállaló hiányozzék - közölte érdeklődésünkre Látrányi Bea a Job&Career Kft. cégvezetője. A kereskedelemben vagy termelésben vannak „holtidők”, amikor több dolgozónak egyszerre adnak ki nagyobb mértékű szabadságot, de ez jó a munkavállalónak is, mert egybefüggően megkapja, tud regenerálódni, tud vele tervezni. (Az Mt. szerint a munkaadónak az év folyamán egyszer legalább tizennégy egybefüggő napra mentesítenie kell a munkavállalót a munkavégzési, rendelkezésre állási kötelezettség alól.)

Kevesebb szabadnapot csúsztathatunk át

   A munkáltató arról is megállapodhat a munkavállalóval, hogy a szabadsága egy részét a következő évre átvihesse. Az erre vonatkozó szabályozás 2014. január elsejétől változik: a hatályos előírás szerint a húsznapos alapszabadság és az életkortól függő pótszabadság (legfeljebb tíz nap nem közalkalmazottak esetében) összesített időtartamának egyharmada vihető át ilyen módon a következő évre, a módosulás után viszont már csak az életkori pótszabadság napjai képezhetik majd a megállapodás tárgyát. Így, a korábbi hat-tíz napról nulla-tíz napra módosul az átvihető napok száma, és csak a 45. életévüket már betöltött munkavállalók esetében nem csökkennek a lehetőségek, míg a 25 évnél fiatalabbak a korábbi hat-hét nap helyett egyetlen napot sem tolhatnak át a következő évre.

   Fizetés nélküli szabadságot csak indokolt esetben adhat a munkáltató, és csak azt követően, hogy az időarányos éves fizetett szabadságot már kivette a munkavállaló. Ha kéri, általában megadják neki, de részletesen indokolni kell, miért van rá szükség - fogalmazott Látrányi Bea. Sokszor extra szabadságot is kapnak a munkavállalók, több cég is hosszabb szabadságot engedélyez például temetés, gyermekszületés miatt úgynevezett apanapnál, mint amit a törvény előír (plusz két nap helyett négy-öt napot is kivesznek). Ha már nincs időarányos szabadsága, akkor ebben az esetben is adhatnak ki fizetés nélküli szabadságot a plusz napok után. Az is jellemző, hogy bizonyos, a cégnél eltöltött idő után a vállalatok több fizetett szabadnapot biztosítanak, ez kettő-négy nap között változik a munkavállaló pozíciójától függően az előírton fölül.

   Talán sokak számára furcsa, de a magyar munkavállalók számára a vizsgált 29 ország közül a legkevésbé fontos a szabadság, szabadidő, mint a fizetésen kívüli szempont - derül ki a Kelly Services legutóbbi, 2010-es adatokon alapuló felméréséből. A távmunka, illetve rugalmas munkaidő lehetőségét azonban összességében a legjelentősebbnek értékelték a magyarok.

   A szabad-, illetve munkaidő tervezhetősége kérdésének másik vetülete lehet a rugalmas munkaidő, ami változó munkabeosztás azzal szemben, amely az alkalmazottól azt várja el, hogy egy tipikus munkanapot dolgozzon le (például 9 és 17 óra között). A rugalmas munkaidő keretén belül létezik a napnak egy törzsidőnek nevezett szakasza (nagyjából a munkaidő 50 százaléka), amikor a munkavállalónak a munkahelyén kell tartózkodnia (például 11 és 15 óra között). Ezen a törzsidőn kívül a munkavállaló megválaszthatja, hogy mikor dolgozik - a napi, heti vagy havi munkaórák és a munkakörrel szembeni elvárások függvényében.

Tízből hét cégnél van rugalmas munkaidő

   Ágazattól függő, hogy a cégek mennyire hajlandók rugalmas munkaidőt megszabni. Felmérésünk szerint Magyarországon a vállalatok 69 százaléka biztosítja a rugalmas munkaidő valamely formáját alkalmazottai számára - mondta el Jakabos Tünde, Hay Group cseh, szlovák és magyar piac javadalmazási üzletág vezetője. Ugyanakkor azt el kell mondani, hogy a legkevésbé flexibilis megoldás messze a legelterjedtebb nálunk: a legtipikusabb megoldás az ötnapos munkahét rugalmas munkaidővel - tette hozzá. Ugyancsak a rugalmas munkavégzés kérdéséhez tartozik az otthoni munkavégzés. A Hay Group felmérése szerint a vállalatok 44 százaléka engedélyezi az otthoni munkavégzést legalább a hét egy napján legalább dolgozói egy része számára.

   Informatikai és irodai területen sokat nőtt a rugalmas munkaidős beosztás, a részmunkaidő vagy távmunka lehetősége az elmúlt két-három évben. A Job&Career partnerei között 5 százalékkal bővült a részmunkaidős foglalkoztatás 2012-hez képest. Bizonyos ágazatokban, például a gyártásban ezt nyilvánvalóan szinte lehetetlen megvalósítani, mert a munkafolyamatok nem teszik úgy lehetővé, mint szellemi területen. A diákmunkában pedig a megrendelések mintegy 40 százaléka részmun

A szabadságról.

2013.10.17.

Jelen bérszámfejtési bejegyzésemben a „munkában töltött idő” munkajogi fogalmának szabadságot érintő jelentőségét vizsgáljuk meg.

   A szabadsággal kapcsolatban számtalan módosítást hozott az idei év, amikkel korábbi blog-bejegyzéseinkben részletesen foglalkoztunk. Ezúttal kizárólag – az eddigi bejegyzéseinkben kevéssé érintett – „munkában töltött idő” munkajogi fogalmának szabadságot érintő jelentőségét vizsgáljuk meg.

Mennyi szabadság jár nekem?

   A munkavállalónak alanyi jogon jár a szabadság. A szabadságon belül megkülönböztetjük az alap- és pótszabadságot. Az alapszabadság törvény szerinti mértéke 20 munkanap, a pótszabadság pedig a munkavállaló életkora alapján folyamatosan növekszik. Tudni kell, hogy a magasabb mértékű pótszabadság már abban az évben megillet minket, amelyikben a meghatározott, magasabb életkort betöltjük.

   Amennyiben év közben létesül vagy szűnik meg a munkaviszonyunk, csak arányos szabadságra leszünk jogosultak, de az arányosítás során keletkezett fél napot elérő töredéknap egy teljes szabadnapot jelent. Itt meg kell jegyezni, hogy a munkavállalót egyéb jogcímen is megilletheti pótszabadság. (például gyermekek után járó pótszabadság, úgynevezett apaszabadság, fiatal munkavállaló pótszabadsága stb.)

Az év minden napjára jár szabadság?

   A szabadság a munkában töltött idő alapján illet meg minket. De mi számít munkában töltött időnek? Az új Munka Törvénykönyve január 1-től meghatározza ennek jelentését. Ennek alapján a ténylegesen munkavégzéssel töltött napokon kívül az alábbi időtartamok minősülnek munkában töltött időnek, és jogosítanak ennél fogva szabadságra:

  • a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
  • a szabadság,
  • a szülési szabadság,
  • a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja,
  • a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség,
  • a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó ideje,
  • a munkavégzés alóli mentesülések esetén meghatározott időtartam.

   A munkaidő beosztása alapján a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól többek között:

  • munkaszüneti napokon,
  • a heti pihenőnapokon, illetve
  • ha az egyenlőtlen munkaidő-beosztására tekintettel adott napon nincs munkavégzési kötelezettsége.

  A törvény továbbá azt is munkában töltött időnek minősíti, ha a munkavállaló szabadságon van, tehát a szabadságon töltött időtartam is szabadságra jogosít!

   A szülési szabadságon töltött idő teljes időtartama, valamint a fizetés nélküli szabadság első hat hónapja is szabadságra jogosít, mely szabadságok kivételét egyébként legkésőbb a fenti időtartamok lejártát követő 60 napon belül kell megkezdeni.

   A keresőképtelenség időtartamából kizárólag az első 30 nap jogosít szabadságra, tehát a 31. naptól kezdődően ezen időszak alapján már nem jár nekünk szabadság. (A 31. naptól számított időtartam napjainak számát a 365/366 napból kivonva határozzuk meg a naptári év szabadságra jogosító időtartamát, évközben kezdődött jogviszony esetén arányosan). Fontos megjegyezni, hogy a keresőképtelen állományban töltött napokat össze kell számítani, tehát amennyiben például januárban és februárban is 15 napot töltött a munkavállaló keresőképtelen állományban, úgy ha később újra beteg lesz, táppénzes napjai után már egyáltalán nem lesz jogosult szabadságra, mivel már korábban kimerítette a 30 napot.

   Tehát amennyiben hosszú ideig betegeskedtünk, és visszatérve azt tapasztaljuk, hogy kevesebb a megállapított szabadságunk, mint amennyire számítottunk, ez nagy valószínűséggel a fenti okokra vezethető vissza.

   A munkavállaló bizonyos élethelyzetekben, illetve bizonyos körülmények fennállása estén a törvény alapján meghatározott időtartamra mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. A legtipikusabb ilyen esetek például a kötelező orvosi vizsgálat időtartama, a véradáshoz szükséges időtartam, a szoptató anya esetében a szoptatás meghatározott ideje, hozzátartozó halálakor két nap, vagy a bíróság felhívására az eljárásban való részvétel ideje. A törvény ezen időtartamokat szintén munkában töltött időnek, egyben szabadságra jogosító időtartamnak minősíti.

A 2014. január 1-től hatályos módosítások

   Bár a szabadság kiadásának szabályait már egy korábbi blogbejegyzésünkben részleteztük, ezzel kapcsolatban annyit még érdemes megjegyezni, hogy 2014. január 1-től ebben módosítás várható. A módosítás abban áll, hogy jövőre kizárólag az életkor szerint járó pótszabadság-részt lehet a felek közötti megállapodás alapján az esedékesség évét követő év végéig kiadni. Mivel ilyen megállapodás alapján a jelenlegi szabály szerint még a teljes szabadságunk harmadát „vihetjük át” a következő évre, így ezen módosítás hatására sokunk esetében csökkenni fog az átvihető szabadnapok száma.

A rendes szabadság kiadása

 

2013.07.07

A szabadság célja az évi szokásos hosszabb egybefüggő pihenés, kikapcsolódás, regenerálódás biztosítása. Ezen időtartam alatt a munkavállaló mentesül a munkavégzési, illetve rendelkezésre állási kötelezettsége alól; ha a munkáltató ilyet előír számára a szabadsága alatt (pl. laptopon történő kapcsolattartást, esetleges munkavégzést), akkor az már nem minősül szabadságnak, hanem a szabadság megszakításának szabályait kell alkalmazni. Szabadságra jogosít a munkában töltött idő, továbbá a törvényben felsorolt egyéb időtartamok. A szabadság 20 nap alap-, és különféle jogcímeken járó pótszabadságokból áll. A munkáltató által a jogosultsági szabályok alapján megállapított évi rendes szabadság kiadását tárgyalják, figyelemmel az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CIII. törvény [Módtv.] alapján hatályba lépő változásokra is.

Szabadság - természetben

   A szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége. A szabadságot, hogy rendeltetését betölthesse, természetben kell biztosítani a munkavállaló számára, helyette pénzbeni megváltás – kivéve, ha a természetbeni kiadásra a munkaviszony megszűnése miatt nincs lehetőség – nem adható [munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, Mt. 122. § (5) bek., 125. §]. A kiadni elmulasztott szabadságok természetbeni kiadására mindaddig lehetőség van, amíg a munkaviszony fennáll, ebből következően a szabadsággal kapcsolatos munkavállalói igény elévülése is csak a munkaviszony megszűnésekor kezdődik. Ezért a 3 évnél régebbi szabadságok nem „vesznek el”.

   Az Mt. 122. § (1) bekezdése szerint a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatását követően adja ki a munkáltató. A munkáltatót a szabadság kiadása időpontjának meghatározásakor, annak esetleges módosításakor, a szabadság tárgyéven túli kiadásakor, a megkezdett szabadságról való visszarendeléskor köti a munkavállaló érdekeinek méltányos mérlegelésével, valamint a jóhiszemű, tisztességes és rendeltetésszerű joggyakorlással összefüggő kötelezettség [Mt. 6. § (3) bek.].

   A munkáltató a szabadságot főszabályként az általa – a fenti elvekre figyelemmel – megválasztott időpontban adja ki. Kivételesen évente 7 munkanap tekintetében a munkavállaló döntheti el a kiadás időpontját – feltéve, hogy legalább 3 hónapja dolgozik már a munkáltatónál, és igényét 15 nappal előbb bejelenti. A munkáltató szintén legalább 15 nappal korábban köteles közölni a munkavállalóval a szabadság kiadásának általa meghatározott időpontját [Mt. 122. § (1)–(2) és (4) bek.].

Tizennégy nap egyben

   A szabadság kiadásakor a munkáltató kezét megköti továbbá, hogy évente egyszer legalább 14 egybefüggő napra mentesítenie kell a munkavállalót a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. A Módtv. az Mt. 122. § (3) bekezdését 2013. augusztus 1-jétől módosítja, pontosítva ezt a szabályt. Kimondja, hogy a 14 napba beleértendő nem csupán az a munkanap, amikor a munkavállaló a szabadság miatt mentesül a kötelezettségei alól, hanem a heti pihenőnap, a munkaszüneti nap, illetve a szabadnap (az olyan munkanap, amelyre az egyenlőtlen munkaidő-beosztás nem ír elő munkavégzést, de nem minősül pihenőnapnak vagy munkaszüneti napnak) is. Ez valójában jogmagyarázó szabály, hiszen a 14 napon eddig is naptári napot kellett érteni, tényleges változást tehát a módosítás nem jelent.

Kivételek a főszabály alól

   A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni; e szabály alól négy kivételt ismer a törvény.

   Egyfelől, ha a munkaviszony az utolsó negyedévben (október 1-jén vagy azt követően) keletkezett: ekkor a szabadság kiadására akár a tárgyévet követő év március 31-ig is sor kerülhet [Mt. 123. § (2) bek.].

   Ha pedig a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok (pl. keresőképtelen betegség) miatt nem lehetett kiadni, úgy az ok megszűnésétől számított 60 napon belül  kell pótolni [Mt. 123. § (3) bek.].

   A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén, ha erre a kollektív szerződés (vagy az azt pótló üzemi megállapodás) őt feljogosítja, a szabadság (alapszabadság és valamennyi pótszabadság összege) egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki [Mt. 123. § (5) bek. c) pont]. Megjegyezzük, hogy noha az Mt. nem tartalmazza a kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok fogalmát, helyesen jár el a munkáltató akkor, ha az 1992. évi Mt. 134. § (9) bekezdésében használt fogalom-meghatározást tartja szem előtt, miszerint kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.

   Végül, a szabadság tárgyévet követő kiadásának negyedik esete az, amikor a munkáltató a munkavállalóval megállapodik a szabadságnak a tárgyévet követő év végéig történő kiadásának lehetőségéről [Mt. 123. § (6) bek.].

   Ez a szabály 2014. január 1-jétől fog módosulni. Míg jelenleg a megállapodás a 20 napos alapszabadság és az életkortól függő pótszabadság együttes mértékének egyharmadára vonatkozhat, addig az új szabályozás csak az életkori pótszabadságra, de annak teljes mértékére vonatkozóan lehetővé teszi ezt. Szigorítást jelent a módosítás annyiban is, hogy a megállapodást ezentúl minden naptári évben meg kell újítani. Először tehát a 2014. év tekintetében lehet ily módon eltérni a tárgyévi szabadság kiadási szabályoktól, amit eszerint 2015-ben is ki lehet majd adni.

   Az előző esetektől meg kell különböztetni azt a rendelkezést, ami szerint még az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, ami decemberben kezdődik, és abból legfeljebb 5 munkanap átnyúlik januárra. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tárgyéven túl kiadott szabadság mértékéhez ezeket a napokat nem kell hozzászámítani [Mt. 123. § (4) bek.].

   A szabadság kiadásának már közölt időpontját – a szabadság megkezdése előtt – a munkáltató még módosíthatja, ugyanolyan okokból, mint a szabadság tárgyéven túli kiadásánál: ha ezt kivételesen fontos gazdasági érdeke, vagy a működését közvetlenülés súlyosan érintő ok indokolja. Ehhez nem kell a kollektív szerződés felhatalmazása. Ezt a szabadság megkezdéséig bármikor megteheti [Mt. 123. § (5) bek. a) pont].

Módosuló szabályok

   Az előzőekben tárgyalt szabályok arra adnak választ, hogy mikor kell a munkáltatónak a szabadságot kiadni, az Mt. 124. §-a pedig azt szabályozza, hogy hogyan kell eljárnia. Ez a rendelkezés is módosul 2013. augusztus 1-jétől. A korábbi szabályozás ragaszkodott ahhoz, hogy mindig a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra, a meghatározott munkaórákra kell kiadni a szabadságot, és minden olyan esetben előírta szabadság órákban való nyilvántartását, amikor a munkáltató nem az általános munkarend (hétfőtől péntekig napi 8 óra) szerint foglalkoztatta a munkavállalót. Az új rendelkezések szerint általános munkarend esetén továbbra is a régi módon kell eljárni: a hétfő-pénteki napokra kell kiadni a szabadságot (feltéve, hogy e napokra nem esik munkaszüneti nap), és azt elegendő munkanapban nyilvántartani.

   Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetére viszont az új szabályozás a munkáltató számára választási lehetőséget biztosít. A munkáltató választhatja, hogy az adott naptári évben – egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén is – az általános szabályok szerint adja ki a szabadságot: mégpedig valamennyi naptári napra, kivéve a beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Tehát a szabadnapokra (az egyenlőtlen munkaidő-beosztásból eredően a heti pihenőnapokon és a munkaszüneti napon túlmenő olyan napokra, amikor nincs a munkavállaló számára munkaidő beosztva) nem kell számára szabadságot kiadni. Ekkor a szabadság nyilvántartása is munkanapokban történik. Ez lényegében az 1992-es Mt.-ben szereplő szabadság-kiadási mód újbóli bevezetését jelenti. A másik megoldás szerint a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól – azaz ilyenkor nem az általános munkarendhez, hanem az adott munkavállalóra érvényes munkaidő-beosztáshoz alkalmazkodva. Ez a 2013. augusztusát megelőzően hatályos szabályozással egyezik meg. Ilyenkor a szabadságot munkaórákban kell nyilvántartani. Fontos, hogy a választást az adott naptári évben egységesen kell alkalmazni az adott munkavállaló vonatkozásában – ennek azonban ellentmond, hogy a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény [Mth.] – a Módtv-nyel beiktatott – 18/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott átmeneti szabály értelmében az új szabadság-kiadási szabályokat a Módtv. hatálybalépését, azaz 2013. augusztus 1-jét követően kezdődő szabadság esetén kell alkalmazni. Vagyis 2013-ban év közben is lehetséges áttérni a szabadság kiadásának és elszámolásának régi-új módjára.

   Előfordulhat továbbá, hogy nincs munkaidő-beosztás (pl. azért, mert a munkavállaló kötetlen munkarendben dolgozik), ilyen esetben a szabadságot az általános munkarend és a napi szerződéses munkaidő figyelembevételével kell kiadni (vagyis általában hétfőtől péntekre naponta 8 órát alapul véve).

Visszarendelés a szabadságról

   A már megkezdett szabadságot a munkáltató a már említett, ezt kivételesen fontos gazdasági érdeke, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén akár meg is szakíthatja, a munkavállalót visszarendelheti, vagy akár a szabadság alatti tartózkodási helyén utasíthatja munkavégzésre. A szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be [Mt. 123. § (5) bek. b) pont és (7) bek.].

   Kérdés, hogy ilyen esetben a munkavégzés rendes vagy rendkívüli munkának fog-e minősülni? Mind a szabadságról való visszarendelés, mind a rendkívüli munkavégzés elrendelése a munkáltató részéről egy kivételes, rendkívüli helyzetben alkalmazható intézkedés, amely a munkavállaló érdekeinek – törvényes keretek között történő – sérelmével jár. Amikortól a munkáltató a munkavállalót arra utasítja, hogy szabadságát megszakítva, teljesítse rendelkezésre állási, illetőleg munkavégzési kötelezettségét, akkortól az adott nap, napok a munkavállaló számára szabadság helyett munkanapnak fognak minősülni, amelyre alkalmazni kell az általános szabályok szerinti, a rendes munkaidő-beosztással összefüggő jogokat, kötelezettségeket. A rendkívüli munkaidő fogalmába [Mt. 107. §] a törvény szerint a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felüli munkavégzés számít be, a szabadság megszakításával végzett munka nem. Természetesen lehetséges, hogy ilyenkor is el kell térni a munkaidő-beosztástól, vagy éppen emiatt lépi át a munkavállaló az adott munkaidőkeretbe tartozó rendes munkaidő-óraszámot – azonban pusztán önmagában azért, mert a szabadság megszakítására került sor, még nem kerül sor automatikusan túlmunka-végzésre is.

   Mind a szabadság megszakításával, mind az időpontjának módosításával összefüggésben a munkavállaló felmerült kárát és költségeit (pl. a már befizetett utazás elvesztett foglalóját, a hazautazás költségeit) a munkáltató köteles a munkavállaló számára megtéríteni [Mt. 123. § (7) bek.

Szabadság: augusztustól sok minden változik

2013.07.07

A júniusban elfogadott munkaügyi salátatörvény jelentősen módosítja a szabadságok kiadását is. Míg a változásokat összefoglaló cikkünk első részében elsősorban a munkaidőre koncentráltunk, ebben  a részben mindent megtudhatnak arról, hogyan változik augusztustól a szabadság szabályozása.

Pótszabadság egészségi fogyatékosság esetén - bővülő körben

   A Módtv. 8. § (5) bekezdése kiegészítette az Mt. 120. §-át, így már nem csak a rehabilitációs szakértői szerv által megállapított legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodás esetén jár évenként öt munkanap pótszabadság. A törvénymódosítás alapján erre válik jogosulttá a fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló. A pótszabadságra való jogosultság megállapításához meg kell tudnunk, kinek jár az előbb említett támogatás, illetőleg járadék.

   A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény szerint a fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlőséget elősegítő, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja, hogy - a súlyosan fogyatékos személy jövedelmétől függetlenül - anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez [22. §]. Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár, letelepedett, valamint bevándorolt jogállású személy, továbbá a magyar hatóság által menekültként, illetve hontalanként elismert személy jogosult, akinek

  • a) segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik vagy alig-látóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes (látási fogyatékos),
  • b) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy
  • ba) halláskárosodása 25. életévének betöltését megelőzően következett be, vagy
  • bb) halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad (hallási fogyatékos),
  • c) értelmi akadályozottsága genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű (értelmi fogyatékos),
  • d) állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető,
  • e) a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli, vagy a külön jogszabály szerinti mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható (mozgásszervi fogyatékos),
  • f) az a)-e) és h) pontban meghatározott súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van (halmozottan fogyatékos),
  • g) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes és az a), c)-e) és h) pontok valamelyikében megjelölt egyéb fogyatékossága is van (halmozottan fogyatékos),
  • h) állapota kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető [23. § (1) bekezdés].

   Ugyancsak a 1998. évi XXVI. törvényben találunk rendelkezést a vakok személyi járadékáról. A 29/A. § (2) bekezdésének - egyébként június 1-től hatályos rendelkezése szerint e járadék összege havi 16 160 forint. ( A vakok személyi járadékát 2014. január 1-jétől a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvénynek a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó szabályai szerint, azzal megegyező mértékben emelni kell.) Az a munkavállaló, aki e járadékban részesül, ugyancsak jogosult az öt munkanapnyi pótszabadságra.

Az apák pótszabadsága - nincs arányosítás

   A Módtv. 8. § (6) bekezdése kiegészítette az Mt. 121. § (1) bekezdését. A változás hátterében az apák részére járó pótszabadság áll. Az újdonsült apáknak gyermekük születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésüknek ének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

   A Módtv. alapján e pótszabadságra való jogosultság megállapításakor nem alkalmazható azon rendelkezés, mely szerint, a munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg a szabadság arányos része jár. Azzal, hogy az Mt. a korábbi munkaidő-kedvezmény helyett pótszabadsággal honorálja az apaságot, rosszabb helyzetbe hozta azon apukákat, akik a gyermek születése évében csak részben váltak szabadságra jogosulttá.

   Amennyiben például a munkavállaló július 1-jén kezdi meg munkaviszonyát, és az Mt. - módosítás hatályba lépése előtt - július 31-ig - születik meg gyermeke, 5 helyett - a kerekítés szabályának alkalmazásával - 3 munkanap pótszabadság jár csak.  Amint az Indokolás leszögezi: összhangban az adott jogintézmény rendeltetésével, törvénymódosítás biztosítani kívánja, hogy gyermek születése esetén az apa - függetlenül a munkaviszony kezdetének időpontjától - mindig a teljes pótszabadság tartamára mentesülhessen a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség alól, azaz e körben ne kerüljön sor arányosításra.

   A Módtv. 9. § (2) bekezdése alapján az apák pótszabadságára vonatkozó új szabályt a törvénymódosítás hatálybalépését követően született gyermek esetén kell alkalmazni.

A legrövidebb egybefüggő szabadság - szövegpontosítás

   A Módtv. 8. § (7) bekezdése az Mt. 122. § (3) bekezdését pontosítja, melynek eredeti szövege szerint a szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen. A törvénymódosítás kifejtőbb szövegezése alapján: a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra   mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.

   E tekintetben - a szabadságként kiadott napon túl - a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. Amint az Indokolás megállapítja: a gyakorlati tapasztalatok alapján az egyértelmű jogalkalmazás érdekében pontosítja az Mt. rendelkezését. A rendelkezés lényege: a munkáltató úgy köteles a szabadság kiadását biztosítani, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő naptári napra mentesüljön a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól.

   A törvényszövegben foglalt „ eltérő megállapodás hiányában” fordulat a munkáltatónak és a munkavállalónak biztosít felhatalmazást, hogy megállapodásukkal a tizennégy naptól két irányban is eltérhessenek. Így közös megegyezéssel arra is juthatnak, hogy a munkáltatónak egy naptári évben nem kell legalább tizennégy napnyi összefüggő szabadságot kiadnia. E megállapodásban ekkor kiköthető az, a tizennégy munkanapnál rövidebb időszak, amely alatt egybefüggően, megszakítás nélkül kell a szabadságot biztosítani (pl. hét nap).

Szabadságátvitel megállapodással a következő évre - korlátozottabb keret

   A Módtv. 8. § (8) bekezdése megváltoztatta az Mt. 123. § (6) bekezdését, amely szerint a munkáltató - a felek megállapodása alapján - az alapszabadság és az életkor szerinti pótszabadság [116-117. §]  legfeljebb egyharmadát az esedékesség évét követő év végéig adja ki. A második kivételként ugyancsak 2014. I. 1-től életbe lépő rendelkezés szerint egyrészt ilyen megállapodás csak egy naptári évre köthető, másrészt a felek lehetősége az életkor alapján járó pótszabadságra redukálódik. Ez utóbbi rendelkezés hátterében a munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló 2003/88/EK irányelv 7. cikke áll.
  E szerint minden munkavállalót legalább négy hét éves szabadság illet meg a tagállami jogszabályok által megállapított, ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása feltételeinek megfelelően. Negyvenéves életkor alatt - egyéb pótszabadságra való jogosultság hiányában - a négy hét, azaz húsz munkanapnyi, az irányelv által megkövetelt minimális tartamú szabadság nem kerül kiadásra, ha a felek élnek az Mt. 123. § (6) bekezdése szerinti megállapodás lehetőségével. Ezért a törvényi korlátozás - de csak az újévtől.

A szabadság kiadása és nyilvántartása - változás egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetére

   A Módtv. 8. (9) bekezdése újból szabályozza az Mt. 124. §-át, amely a szabadság kiadásáról, elszámolásáról és nyilvántartásáról rendelkezik. Nincs változás az általános szabály tekintetében, mely szerint a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni [124. § (1) bekezdés]. Az első eltérést az Mt. 124. § (2) bekezdésénél regisztráljuk, mely szerint a napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén

  • a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól és
  • a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani.

   A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szabadság mértékének számításakor a munkavállalót megillető szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Így például a 25 munkanap szabadsággal rendelkező, általános teljes napi (8 órás) munkaidő alapján foglalkoztatott munkavállalónak ilyen esetben 25 x 8 = 200 óra szabadsága van. Amennyiben például a munkavállaló egy munkanap szabadság kiadása esetén munkaidő-beosztása alapján 12 órában végezne munkát, 12 órában kell szabadságát elszámolni és nyilvántartani. Így a munkavállalónak 188 órányi szabadsága marad. Megjegyezzük, miután a szabadságot minden esetben a munkaidő-beosztás szerinti teljes munkanapokra kell kiadni; nincs lehetőség az órában nyilvántartott szabadságok esetén, hogy a munkavállalót például déltől engedjék el - így kiadva 4 órányi szabadságát.

   A módosítás értelmében egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ugyanakkor - a Módtv. egy új 124. § (3) bekezdés beiktatásával - a törvénymódosítás hatályba lépése után is fenntartja a jelenlegi kizárólagos elszámolási szabályt, mely szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A Módtv. megváltoztatja a szabadság nyilvántartására vonatkozó rendelkezést is. A szabadságot

  • a munkaidő-beosztástól függetlenül, munkanapban történő kiadás esetén ugyancsak munkanapban,
  • egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén - órákban történő kiadás és elszámolás esetén - a szabadság tartama

alatti munkaidő-beosztással azonos óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (4) bekezdés].

   Amennyiben a munkáltató úgy dönt, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás alapján foglalkoztatottak esetében átáll  a szabadság napokban történő kiadására és elszámolása, ennek előfeltételeként az eddig ki nem adott, órában elszámolt és nyilvántartott szabadságot vissza kell váltania munkanapokra. A Módtv-hez kapcsolódó átmeneti rendelkezés hiányában megítélésünk szerint erre úgy kerülhet sor, hogy a megmaradt óraszámot elosztják a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Ha például 100 óra szabadsága maradt az általános napi teljes (8 órás) munkaidőben dolgozó munkavállalónak, 12,5 munkanap szabadság az eredmény.

   A kerekítés Mt-ben foglalt szabálya szerint így 13 munkanap szabadsága marad 2013-ra munkavállalónak. A munkáltató - amennyiben az új kiadási és nyilvántartási módszert választja - határozhat úgy is, hogy ebben az évben még órákban „méri” a szabadságot, és 2014-től alkalmazza a napokban történő kiadást és nyilvántartást. Végül, nem változik az a rendelkezés, mely szerint munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint az előbb bemutatott 124. § (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell munkanapban vagy órában  nyilvántartani. Módtv. 8. § (9) bekezdésével megállapított 124. §-át a Módtv. hatálybalépését követően kezdődő szabadság esetén kell alkalmazni.

   A Módtv. 9. § (3) bekezdése szerint a szabadság kiadására, elszámolására és nyilvántartására vonatkozó, az Mt. 124. §-ában foglalt új szabályokat a törvénymódosítás hatályba lépését követően kezdődő szabadság esetén kell alkalmazni.

A betegszabadság - ha órákban adják ki 

   A Módtv. 8. § (10) bekezdése módosítja az Mt. betegszabadság elszámolásával kapcsolatos rendelkezést tartalmazó 126. § (4) bekezdését, mindezzel összhangot kíván teremteni a szabadság kiadásával, a munkaszüneti nappal, illetve a távolléti díjjal kapcsolatos szabályokkal. Nem változik azon szabály, mely szerint a betegszabadság esetében a szabadság kiadására [Mt. 124. §] foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

   Ennek megfelelően a munkáltató a betegszabadság esetében is választhat a fentebb ismertetett 124. § (2) vagy (3) bekezdésben szabályozott módszerek között. Akár a napban, akár az órában történő szabadság kiadást- és elszámolást választja a munkáltató, betegszabadság munkaszüneti napra csak abban az esetben számolható el, ha e napra a munkáltató a munkavállaló számára munkaidőt osztott be. A munkavállalót erre az időtartamra a 146. § új (5) bekezdése szerint illeti meg díjazás (lásd erről  a „ IV.4. A munkaszüneti napi keresőképtelenség” cím alatt írtakat!).

   Az újdonság: ha a munkáltató egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazásakor továbbra is órákban adja ki a szabadságot [124. § (3) bekezdés], és a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni. Így egyenlőtlen munkaidő-beosztású munkavállaló esetében - a betegszabadság órákban történő elszámolása esetén - nem fordulhat, hogy a munkavállaló keresőképtelensége esetén a betegszabadságként elszámolható idő rövidebb a beosztás szerinti munkaidőnél. Amennyiben például a munkavállalónak 4 órányi betegszabadsága maradt, de a keresőképtelenséggel érintett következő munkanapon beosztása szerint 8 órát kellene dolgoznia, a 4 órányi különbözetre a munkavállalót a betegszabadságra vonatkozó szabályok szerint illeti meg díjazás, tekintettel arra, hogy a táppénz a munkavállalónak csak a betegszabadságot követő naptól jár.

   Az Indokolás ezzel összefüggésben megállapítja: a betegszabadságra [126. §] és a 146. § új (5) bekezdésében foglalt, a betegszabadság elszámolására vonatkozó rendelkezések függetlenek a 146. § (3) bekezdés d) pontjában, illetve (4) bekezdésben foglalt díjazási szabályoktól. Ez utóbbi rendelkezések ugyanis csak az óra- vagy teljesítménybéres munkavállalók esetében kerülhetnek alkalmazásra, nincsenek összefüggésben a munkaszüneti napi munkavégzés vagy annak elmaradása esetén irányadó díjazásra vonatkozó szabályokkal.

  A Módtv. 9. § (4) bekezdése alapján azon rendelkezést, mely szerint ha a betegszabadsá





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 132
Tegnapi: 128
Heti: 1 670
Havi: 6 078
Össz.: 409 701

Látogatottság növelés
Oldal: Szabadság kiadása, számítása
EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft. Vasas Szakszervezete - © 2008 - 2015 - ema-lionszakszervezete.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: szabads - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »