Zománcgyár a sajtóban

100 éves a bonyhádi zománcgyár

Az elnyűhetetlen piros lábas Száz éve működik a bonyhádi zománcárugyár Van egy magyar üzem, amelynek a termékeit mindenki ismeri, csak azt nem tudja, hogy a klasszikus, piros zománcozott lábast a mai napig gyártják Magyarországon. Nem söpörte el a rendszerváltás, az olcsó konkurencia. Elnyűhetetlen, sőt: éttermekben már trendi is. Ezért aztán ne lepődjön meg senki, ha a régi lábasát megfordítva azt olvassa: Bonyhád.
Úgy látszik, nem lehet megunni nagymamáink lábasát     fotó:hendrix Százéves a legjelentősebb hazai zománcárugyár, a bonyhádi. Az üzem létszámveszteséggel, de összességében győztesen élte túl a rendszerváltást. A mostani válság azonban ezt a céget sem kíméli, ráadásul jön a választás... Perczel Béla, Bonyhád főszolgabírója a XIX. század végén kezdeményezte, hogy épüljön villanytelep a Tolna megyei településen. A bonyhádiak alapítottak is egy részvénytársaságot, ami megépítette a villanytelepet. Perczel 1902-ben összekülönbözött a főispánnal, és elköltözött 1800 holdas tabi birtokára. A visszavonult jogász öt év múlva arról értesült, hogy a villanytelep a csőd szélén áll, és a kisrészvényesek őt okolják tulajdonrészük elértéktelenedéséért. A telep azért volt veszteséges, mert kapacitásának csak az ötödét használták ki. Perczel névértéken felvásárolta a részvényeket (ezzel megnyugtatta a kisrészvényeseket), és elhatározta, hogy épít egy zománc- és fémárugyárat, ami áramot vásárol a villanyteleptől. Az üzem 1909-ben kezdett termelni, s két évvel később már arról adtak hírt az újságok, hogy Isztambul városa 100 ezer utcatáblát rendelt Perczel üzemétől. Az elmúlt száz évben a bonyhádi gyár átélt sok nehéz és sikeres pillanatot, volt amikor csak heten dolgoztak a cégnél, s volt, hogy több mint 1300-an. A hetvenes-nyolcvanas években a Magyarországon eladott lábosok, fazekak, tepsik és tojássütők 50-60 százalékát Bonyhádon gyártották. Ez kényelmes helyzetet teremtett az üzemnek, így félő volt, hogy a rendszerváltás utáni piaci harchoz az akkor már Ema-Lion nevet felvevő cég nem tud alkalmazkodni. Nem ez történt: bár a gyár 1100 fős dolgozói létszáma pár év alatt megfeleződött, az üzem talpon maradt. 1993-ban privatizálták a kft.-vé alakított céget, s a társaság 80 százalékát a gyár nyolc vezetője által létrehozott vállalkozás vette meg, 20 százalék pedig a dolgozók kezébe jutott. Ez a tulajdonosi arány azóta sem változott, mint ahogy a bonyhádi edények itthoni pozíciója sem. Farkas Antal, a kft. közgazdász és jogász végzettségű ügyvezetője 1988-ban került céghez, s 1994 óta irányítja a zománcárugyárat. Farkas azt mondja, hogy az üzemnek tulajdonképpen jól jött a rendszerváltás. A nyolcvanas évek végén ugyanis a gyár termékeinek harmada nyugaton kelt el, s ez remek alapot jelentett a továbbéléshez. A cég később növelni tudta exportját, s jól bírta a harcot a hazai piacon az importedényekkel. Az elmúlt másfél évtizedben az Ema-Lion a 2005-ös esztendő kivételével mindig nyereséges volt. A kft. számos fejlesztést hajtott végre: zománcozógépeket vásárolt, új kemencét épített, környezetvédelmi beruházásokkal korszerűsítette a termelést. Mindamellett az ezredforduló utáni években is elbocsátásokra kényszerült a cég, így ma 300-an dolgoznak a 8 hektáros gyárterületen. A kft. a centenáriumi évben egymillió 300 ezer edényt adott el, s a cég az esztendőt 2 milliárd forintos árbevétellel és 30-40 milliós nyereséggel zárja majd. Az árbevétel - a válság miatt - több mint 10 százalékkal csökkent 2008-hoz képest. A cég versenyképességének megőrzéséhez mintegy 200-300 millió forint értékű fejlesztések kellenek, véli Farkas Antal, hisz a géppark egy része elöregedett. Az ügyvezető hozzáteszi, hogy az uniótól nem számíthatnak fejlesztési támogatásra, mivel arra csak a 250 dolgozónál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató cégek pályázhatnak. Ez azonban nem ok arra, hogy redukálják a létszámot. A Bonyhádon legnagyobb adófizetőnek számító cég beruházási esélyeit javítja, hogy a kft.-nek nincs adóssága, ugyanakkor az Ema-Lion gazdag termékskálája továbbra is kedvelt. Olcsóbb fazekakat, lábosokat és teflonsütőket ugyan lehet kapni, csak épp azokat gyakran túl vékony lemezből sajtolják, ezért szinte minden odakozmál bennük. Mindamellett Farkas Antal a 2010-es megrendelések alapján úgy látja, hogy a válság még nem ért véget, ezért a második száz évnek nehéz lesz a startja. Ráadásul, a bonyhádiak 2002-ben és 2006-ban azt is megfigyelték, hogy a kemény választási kampány negatívan hat a lakosság edényvásárlási hajlandóságára. Hogy ez miért van így, annak pszichológiai-szocioló giai okát a kft. vezetői nem tudják. Az Ema-Lionnál csendes kampányt remélnek

100 éves a bonyhádi zománcgyár 

Szerzõ Steib György

2009. March 08, Sunday 21:27

Idén - 2009-ben - száz éves a bonyhádi zománcgyár. Mûködik, árut termel. Nem kis dolog mai, válságos idõnkben,de most nem errõl szeretnék írni. Inkább a kezdetekrõl. Arról, hogy mikor született, és milyen körülmények között? 
A gyár bevezetett, elfogadott születésnapja: 1909. június 16-dika. Lehetne más is, hisz egy termelõ üzem létrejöttehosszú folyamat; az elhatározástól, a bejegyzésen át az üzembeállásig, az elsõ termék megjelenéséig. PerczelBéla gyáralapító cégjegyzése 1909. június 8-án kelt: "Tisztelettel alulírott - mint a baranyamegyei Hidas községhatárában lévõ Magyar zománczmû és fémárúgyár Perczel Béla cég tulajdonosa (...) a kereskedelmi egyénicégjegyzékbe leendõ felvétel céljából (...)" A bejegyzésrõl szóló Végzés idõpontja: 1909. június 16., és így szól: "A kir.törvényszék, mint kereskedelmi egyéni cégek jegyzéke III. kötetének 15. lapján a 3-ik rovatba, magyarul: Magyarzománczmû és fémárúgyár Perczel Béla, németül: Metalwaren Fabrik, Béla von Perczel, a 4. rovatba: Hidas, az 5-ik rovatba: Perczel Béla földbirtokos és gyártulajdonos bonyhádi lakos bejegyeztessék." 
Az épülõ gyár helyszíni szemléjét 1909. április 30-án tartották meg. A jegyzõkönyv szerint: "(...) a pécsváradi járásfõszolgabírája által Perczel Béla bonyhádi lakos kérelmére Hidas község határában felállítandó Magyar zománczmûés fémárúgyár, továbbá dominó, sakk, dákóbõr és csontfeldolgozó gyárak telepengedélyezése tárgyában. (...)Egyben hatóságilag igazoltatik, miként a gyárak felállítása, mellékelt községi bizonyítvány szerint Hidas községbenáprilis 2-án és 28-án közhírré tétetett, s a telepengedélyezés ellen a mai napig sem szóval, sem írásban senkirészérõl kifogás vagy észrevétel nem tétetett. Kérdéses gyártelep a Pécs-Szekszárdi trvhatósági út mentén,annak 20-21 km között 81 méter szélességben épül. (...) A fent említett két gyár közös épülete 5 osztályból áll és pedigfestészeti mûhely, zománcozó mûhely, lakatos mûhely (...), iroda, raktárhelyiségek és különféle  kemencék, valamintdobozkészítõ osztály.  (...) A B osztály nyugati részétõl mintegy 20 méterre csontzsírtalanító osztály fog építtetni, a holbenzinnel lesz zsírtalanítva. A C osztály nyugati részétõl 12 méterre pöczegödörrel ellátott - külön a férfiak, külön a nõk részére- árnyékszékek épülnek. A vázrajzon feltüntetett és pedig összesen 4 kétszobás, 4 egyszobás, külön-külön könyha éséléskamrával, egymástól elkülönített munkáslakások épülnek. (...)" 
Perczel Béla igazi "pechvogel" volt, egy "szerencsétlen flótás". Amibe belefogott azzal a baj együtt járt. Az 1902-ben,Forberger Lászlóval közösen létesített bonyhádi villanytelep csõdközelbe jutott. Tabi birtokán elpusztult teljessertésállománya. Az éppen indult bonyhádi gyárban pedig tyúkok borzolták idegeit. A feljelentés 1909.szeptember 24-én érkezett egy hidasi lakostól, aki elpanaszolta, hogy "Perczel Béla hidasi gyára melletti földjén a gyárimunkások baromfiai neki igen sok kárt okoznak, kéri ennél fogva Perczel Béla gyártulajdonost kötelezni, miszerint agyártelepet oly kerítéssel vétesse körül, amelyen a baromfiak nem bújhatnak keresztül. Megjegyzi még, hogy PerczelBéla gyárának telepengedélyezésekor is már kifejezést adott ezen óhajának, s dacára ennek, csak sodronyhuzalokkal van a gyártelep bekerítve." A panaszos decemberben jegyzõkönyvbe vétette, hogy"a gyártelepen lakómunkások õt már egy ízben megtámadták és le akarták lõni, mert a tilosban talált baromfiakat pusztította."  A"tyúkper" 1910. május 14-én zárult le. 
Perczel Béla nem volt jó gazdája a gyárnak, azt már 1922-ben el akarta adni. Errõl fia, Perczel József Mihály beszéltele, és aki ettõl kezdve - kis megszakítással - egészen az 1948-as államosításig vezette az üzemet. Az õmunkásságának tiszteletére, az évforduló kapcsán most "elhelyezek" egy emléktáblát a gyár bejáratához: "Azománcgyár dolgozói tisztelettel adóznak Perczel József Mihály gyártulajdonos emlékének, aki rendületlenszorgalommal és szakértelemmel vezette üzemét, ezzel munkát és megélhetést biztosított sok ezermunkásembernek.

õ, egyike Bonyhád ipari felvirágoztatójának. Állították: a gyár dolgozói a 100 éves évfordulón."

Oldal: Zománcgyár
EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft. Vasas Szakszervezete - © 2008 - 2024 - ema-lionszakszervezete.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat